Pálinkás László
Pálinkás László (Bp., 1910. jún. 10. – Firenze, 1974. júl. 15.): nyelvész, irodalomtörténész, műfordító. 1937-ben a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en doktorált művészettörténetből, archeológiából és olasz irodalomból. 1942-43-ban nyelvi lektor volt a firenzei egy.-en, majd 1947-től m. nyelvet, irodalmat és finnugor filológiát tanított. 1952-55 között a Corvina szerk.-je volt. 1952-ben megalapította a Korvin Mátyás Társaságot. Írásait az Új Látóhatár, Katolikus Szemle, Nemzetőr, Olasz Szemle, Radiocorriere TV, Rinascimento közölte. Fordította Radnóti M. és Sillanpää műveit. – M. Esztergom 18. századi művészeti emlékei (Bp., 1937); Marco Casagrande. Adatok a 19. századi olasz-magyar művészeti kapcsolatok történetéhez (Bp., 1942); A renaissance Magyarországon (Bp., 1942); Bibliografia italiana della lingua e letteratura ungheresi (Róma, 1943); Il contributio dell'umanismo nella formazione della vita spirituale ungherese (Firenze, 1950); Gyorsan és könnyen olaszul (tankönyv, Zoltán Alberttel, Firenze, 1957); Considerazioni sulla suffissazione nominale ungherese (Firenze, 1970); Avviamento allo studio della lingua e letteratura ungherese – Bibliografia italiana. Cusadi-(Napoli, 1970, Firenze, 1970).– Irod. Tóth László: P. L. (Nemzetőr, 1974/75).
