Pauer Imre Rudolf
Pauer Imre Rudolf (Vác, 1845. ápr. 17. – Bp., 1930. júl. 4.): filozófiai író, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1874, r. 1889, ig. 1905, t. 1914): A bp.-i egy. után külföldi egy.-eken végezte tanulmányait. 1868-tól 1875-ig a szombathelyi főgimn. ig.-ja, 1875- től 1886-ig a pozsonyi jogak. filozófiatanára volt. 1886-ban nevezték ki a bp.-i egy. rk., 1889-ben r. tanárává. 1891 – 1914 között szerk. az Athenaeum c. filozófiai folyóiratot, 1916-ban ment nyugdíjba. Filozófiai munkássága főleg a logika és a lélektan területére terjedt ki. – F. m. A philosophia történelme (I – II., Bp., 1868 – 69); Bevezetés a philosophiai tudományokba (I – III., Bp., 1870 – 71); Az ethikai determinizmus elmélete (Bp., 1890); A lélektan alaptanai (Bp., 1900).
