Pauler Gyula
Pauler Gyula (Zágráb, 1841. máj. 11. – Badacsonytomaj, 1903. júl. 6.): történetíró, országos főlevéltárnok, az MTA tagja (l. 1870, r. 1877, ig. 1899). ~ Tivadar fia, ~ Ákos apja. Jogi tanulmányok után 1863- tól 1874-ig mint ügyvéd működött, de már ez alatt is mindinkább történetkutatói tevékenységet fejtett ki. Munkájában Horváth Mihály segítette, ő ajánlotta 1874-ben vezetőül az Orsz. Levéltárhoz, amelynek szervezetét külföldi tapasztalatszerzés után dolgozta ki. Kezdetben történetelméleti kérdésekkel is foglalkozott, tanulmányozta a pozitivizmust; későbbi nagyobb munkái rendkívüli adatgazdagságukkal tűntek ki. Szerk. A magyar honfoglalás kútfői c. művet (Szilágyi Sándorral, Bp., 1901). – F. m. A positivízmus hatásáról a történetírásra (Századok, 1871); Comte Ágost és a történelem (Századok, 1873); Wesselényi Ferenc nádor és társainak összeesküvése 1664 – 1671 (I – II., Bp. 1876); A magyar nemzet története az Árpádházi királyok korában (I – II., Bp., 1893; az MTA nagydíjával tüntették ki 1894-ben); A magyar nemzet története Szt. Istvánig (Bp., 1900). – Irod. Thallóczy Lajos: P. Gy. emlékezete (Századok, 1911); Károlyi Árpád: P. Gy. emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1913).
