Peterdi Andor
Peterdi Andor (Sopornya, 1881. máj. 28. – Bp., 1958. márc. 27.): költő, műfordító, újságíró. Fiatalon Bp.-en pék-, majd mészárosinas. A század elején alföldi vándorutat tett, majd elvégezte a Vígszínház színiisk.- ját. Tanára, Balassa Jenő adta ki első verseskötetét. 1905-ben újságíró. 1909-ben feleségül vette Várnai Zseni költőnőt. Munkatársa volt a Népszavának és más baloldali lapoknak. A Petőfi Társ. 1916-ban tagjai közé választotta, de csakhamar kilépett. A két világháború között műkereskedéssel foglalkozott, 1942-től részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945 után betegsége miatt visszavonultan élt. Lefordította Emile Verhaeren verseit (Bp., 1917). – F. m. Szívem (Bp., 1904); Új versek (Bp., 1906); A föld énekel (Bp., 1919); Őszi szélben vadmadár (Bp., 1936); Üzenet (Válogatott versek 1905 – 1955, Bp., 1957). – Irod. Karinthy Frigyes: P. A (Nyugat, 1909); Vajthó László: P. A. (Napkelet, 1926); Forgács Antal: P. A. (Válasz, 1936); Heltai Nándor: Emlékezés P. A: ra (Kiskunság, 1958. aug.); Nádass József: P. A. halálára (Élet és Irod: 1958. 13. sz.).
