Pólay Elemér
Pólay Elemér (Zombor, 1915. aug. 23. – Szeged, 1988. nov. 30.): jogtörténész, egyetemi tanár, az állam- és jogtudomány doktora (1964). Jogi tanulmányait 1933-37-ben a miskolci jogak.-n végezte, 1937-ben a pécsi Erzsébet Tudományegy.-en jogtudományi, 1938-ban államtudományi doktori oklevelet szerzett. 1938-ban mint a miskolci jogak. ösztöndíjasa a berlini egy.-en római jogot tanult. 1937-42-ben Miskolcon ügyvédjelölt, majd joggyakornok, aljegyző, jegyző és titkár a szolnoki és miskolci törvényszéken, ill. a debreceni ítélőtáblán. 1942-45-ben debreceni járásbíró, 1945-49-ben a miskolci, 1949-50-ben a szegedi megyei bíróság bírája. 1946-ban a római jogtörténet c. tárgykörből magántanári képesítést szerzett a debreceni tudományegy.-en. 1945-49-ben mint c. ny. rk., majd ny. r. tanár vezette a miskolci jogak. római jogi tanszékét. 1949-50-ben a szegedi tudományegy.-en a római jogi tanszék vezetője, 1950-től tanszékvezető intézeti tanár, 1951-től tanszékvezető egy.-i tanár. 1955-57-ben a tudományegy. oktatási és tudományos rektorh.-e. Fő kutatási területei: a preklasszikus római jogtudomány, Dacia római provincia jogtörténete, a római rabszolgasággal kapcsolatos jogintézmények, a római jogrendszer tagozódása, a pandektisztika hatása Közép-Európában. Foglalkozott a m. polgári és családjog egyes kérdéseivel. – F. m. Az atyai hatalom intézményének alapvonalai a római jogban (Miskolc, 1940); A praetor szerepe a római magánjog történetében (Miskolc, 1944); Differenzierung der Gesellschaftsformen im antiken Rom (Bp., 1964); Az eladói kellékszavatosság a preklasszikus római jogban (Szeged, 1964); Die Sklavenehe und das römische Recht (Szeged, 1967). – Irod. Molnár Imre: In memoriam P. E. (Jogtudományi Közl., 1989. 4. sz.).
