Prohászka János
Prohászka János (Bp., 1887. febr. 2. – Bp., 1970. szept. 22.): nyelvész, tanár, a nyelvtudományok kandidátusa (1953). A bp.-i VIII. ker.-i gimn.-ban Balassa József és Schmidt József tanítványa volt. Felsőbb tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en folytatta, ahol többek között Simonyi Zsigmond volt a tanára. Doktori oklevelét finnugor és magyar nyelvészetből szerezte 1909-ben, disszertációjának címe: Petőfi költői nyelvének fő sajátságai. 1907-től vett részt a Magyar Nyelvőr szerkesztési munkájában. Három évig Fogarason, majd Rákospalotán volt tanár. Oktatómunkáját megszakította az I. világháború, frontszolgálatot teljesített, 1920-ban a Tanácsköztársaság alatt tanúsított baloldali magatartása miatt állásából elbocsátották. Nyelvészeti munkásságát tovább folytatta. Elsősorban szótörténeti, alaktani, stilisztikai, nyelvhelyességi és tudománytörténeti kérdések foglalkoztatták. Ide vágó cikkeinek zöme a Magyar Nyelvőrben jelent meg. Összeállította a Nyelvőrkalauz II. kötetét (1927), később III. kötetét rendezte sajtó alá (1941). 1945 után korábbi érdeklődési körén kívül elsősorban szótárkészítéssel foglalkozott, közeli munkatársa volt Beke Ödönnek. A Magyar Nyelvtudományi Társaság választmányi tagja. – F. m. A főnevek fokozása (Magy. Nyelvőr, 1928); A fokozó jelzős melléknevek egy érdekes használatáról (Balassa-emlékkönyv, Bp., 1934); Krúdy Gyula stílusa és nyelve (Magy. Nyelvőr, 1949); A népnyelv az irodalomban (Magy. Nyelvőr, 1951); Kalandozás a vendéglátóipar szavainak világában (Bp., 1951); Simonyi Zsigmond (Magy. Nyelvőr, 1953). – Irod. Erdődi József: P. J. köszöntése nyolcvanadik születése napja alkalmából (Magy. Nyelv, 1967); O. Nagy Gábor: P. J. nyolcvan éves (Magy. Nyelvőr, 1967); Tompa József: P. J. (Magy. Nyelv, 1971).
