Prohászka Lajos
Prohászka Lajos (Brassó, 1897. márc. 2. – Bp., 1963. jún. 16.): filozófus, pedagógus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1939 – 49). A bp.-i egy. bölcsészkarán és német egy.-eken végezte tanulmányait, 1923-ban az OSZK-ban, 1928-tól az Egyetemi Könyvtárban könyvtáros, 1929-ben a pécsi, 1930 ban a bp.-i egy.-en magántanár, 1935 – 48-ban a bp.-i egy.-en a pedagógia ny. r. tanára. 1931-től 1940-ig szerk. az Athenaeum c. folyóiratot, E. Spranger követője. 1936-ban publikálta A vándor és a bujdosó c. munkáját, amely a német-magyar sorsközösség metafizikus-szellemtörténeti indokolását tartalmazta. A mű vitát váltot ki, Szekfű Gyuláig széles fronton támadták. A II. világháború alatt ~ minta Magyar Pedagógiai Társ. elnöke szót emelt a fasiszta és militarista nevelés ellen. – F. m. Az élet, mint tett és mű (Bp., 1926); Vallás és kultúra .(Bp., 1928); Pedagógia, mint kultúrfilozófia (Bp., 1929); A lélek és az abszolutum (Bp., 1930); Hegel (Bp., 1931); Az oktatás elmélete (Bp., 1937); A hegelianizmus (Bp., 1941); A korszellem és a nevelői felelősség (Bp., 1943); A mai élet erkölcse (Bp., 1944); Történet és kultúra (Bp., 1946). – Irod. Tettamanti Béla: Oktatás és oktatáselmélet (Megjegyzések P. L. „Az oktatás elmélete” c. művéhez, Szeged, 1939): Faludi Szilárd: P. L. (1897 – 1963) (Köznevelés, 1963. 13 – 14. sz.).
