Rózsa Miklós
Rózsa Miklós (Pápa, 1874. márc. 10. – Bp., 1945. febr. 9.): művészettörténész, újságíró, műkritikus. 1891-től Bp.-en élt, néhány évig a Hazánk c. lap munkatársa, majd Kiss József mellett a Hét segédszerk.-je lett. Közben 3 évet töltött Münchenben művészeti tanulmányokkal. Egy ideig Munkácsy Mihály titkáraként működött Bp.-en. Több tanulmányutat tett külföldre, Európa leghíresebb művészi galériáiba. Ez időtől fogva jelentek meg kritikái. Az I. világháború kitörése előtt Oroszo.-ba készült Zichy Mihályhoz, de tervét már nem tudta végrehajtani. Több jelentős művészeti egyesületet alapított: Művészház (1909), Képzőművészek Új Társasága (KUT, 1924); szerk. a Ma Este, a KUT és az Új szín c. folyóiratokat. 1926-ban Párizsban Chagall-lal, van Donghennel és más modern festőkkel folytatott beszélgetéseiről több cikket közölt. A bp.-i egy.-en jogi doktorátust szerzett. 60 Eves korában ügyvédi oklevelet nyert. Művészi perekben védőügyvédként szerepelt. Drámairással is foglalkozott. A két Bolyai c. darabja baloldali mondanivalója miatt csak könyv alakban jelent meg 1932-ben. Kritikáiban bátran harcolt legnagyobb modem művészeink, Derkovits Gyula, Egry József, Medgyessy Ferenc, Mészáros László elismertetéséért. – F. m. A magyar impresszionista festészet (Bp., 1914); Művészeti kistükör (Bp., 1922); Művészet és szépség (Bp., 1943). – Irod. Felvinczi Takács Zoltán: R. M. könyve a magyar impresszionista festőkről (Nyugat, 1914. I.).
