Schlattner Jenő
Schlattner Jenő (Salgótarján, 1896. júl. 21. – Bp., 1975. okt. 10.): gépészmérnök, a kémiai tudományok kandidátusa (1957), Kossuth-díjas (1951). Oklevelet a bp.-i műegy.-en szerzett (1921). 1924-től a salgótarjáni kőszénbánya rt. dorogi erőművénél dolgozott. 1933-ban tervei és szabadalma alapján építették az első komplex barnakőszén-lepárló telepet Dorogon. 1945 után a M. Áll. Szénbányák ipari főosztályán dolgozott, majd a Szénfeldolgozó Vegyipari Központ műszaki vezetője lett. Az energiavilágkonferencián (Rio de Janeiro, 1954) hazánk képviselője. 1961-ben a bp.-i műszaki egy. t. doktorrá avatta. 1956–65-ben az MTA Kőolaj-, Gáz- és Szénfeldolgozási Bizottságának elnöke, majd a M. Kémikusok Egyesülete Szénkémiai Szakosztályának vezetője. Főleg tüzeléstechnikával és szénkémiával foglalkozott, kidolgozta a barnakőszénből való kohókoksz-előállítás technológiáját. – F. m. A dorogi lepárlótelep és sajtolt kokszgyártás (Bp., 1936); A magyar barnaszenekből előállítható kohókoksz gyártása (Bp., 1953); Barnakőszén kokszolás (Bp., 1955); Lepárlóberendezések szerkesztése és szerkezeti anyagai (Bp., 1955). – Irod. Műszaki önéletrajz (M. Vegyészeti Múzeum archívuma); Szilágyi Antal: Sch. J. emlékezete (emlékkiállításán elhangzott megnyitóbeszéd; M. Vegyészeti Múzeum).
