Schrodt István
Schrodt István (Bp., 1888. márc. 28. – Bp., 1962, nov. 21.): gépészmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa (1952). A műegy.-et 1909-ben Bp.-en végezte. 1911- től a bp.-i áll. felsőiparisk. tanára. 1912-ben Gázgépek termodinamikája c. értekezésével műszaki doktori, hővezetési, hőközlési és termodinamikai folyamatokkal foglalkozó tanulmányával 1917-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1919-ben megkapta a Mérnök és Építész Egylet Hollán-díját. 1935-ben műegy. i magántanári képesítést szerzett. 1945 után főként hőátadási kérdésekkel, a napenergia hasznosításának kérdésével, a láng nélküli égéssel foglalkozott, a hazai szénsavforrások energiájának kihasználására vonatkozó elgondolására pedig szabadalmat kapott. Tankönyvet is írt. – F. m. Technikai hőtan (jegyzet, Bp., 1949); Részletes műszaki hőközléstan. (H. n. é. n.) – Irod. Dr. Sch. I. (Energia és Atomtechnika, 1953. 2. sz.)
