Schwicker János Henrik
Schwicker János Henrik (Újbesenyő, 1839. ápr. 28. – Bp., 1902. júl. 7.): pedagógus, publicista, politikus. A verseci tanítóképzőben nyert tanítói oklevelet. 1865-ben tanári vizsgát tett. 1869-ben a budai tanítóképző ig.-jává nevezték ki. 1873-tól a német nyelv és irodalom magántanára a bp.-i műegy.-en. Szabadelvű párti programmal 1887 – 1901 közt ogy.-i képviselő volt. Számos pedagógiai szépirodalmi és népszerűsítő jellegű történelmi művet írt, nagyrészt német nyelven. – F. m. A temesi bánság története (Nagybecskerek, 1861); Cardinal Martinuzzi und die Reformation in Ungarn und Siebenbürgen Wien 1867); A magyar tanügy az 1877/78. és 1879/80. év végén (I – II., Bp., 1879 – 1882); A szerbek politikai története Magyarországon (Bp., 1880); Die Deutschen in Ungarn und Siebenbürgen (Wien, 1881); Geschichte der ungarischen Litteratur (Leipzig, 1889).
