Scitovszky János
Scitovszky János (Béla, 1785. nov. 1. – Esztergom, 1866. okt. 19.): esztergomi érsek, biboros, hercegprímás, az MTA ig. tagja (1853). 1809-ben szentelték pappá. 1827-től rozsnyói; 1838-ban pécsi püspök. Mereven szembeszegült a haladó mozgalmakkal; lépten nyomon igyekezett elgáncsolni az első felelős m. min. intézkedéseit. A reakciós autonomista mozgalom egyik fő irányítója az 1848 – 49-i forradalom és szabadságharc idején. 1849. máj. 20-án a m. kormány honárulónak bélyegezte. 1849. júl. 21-én a császár esztergomi érsekké nevezte ki: 1853-ban bíbornok lett. 1857-ben aláírta a mágnások ókonzervatív csoportjának a kir.-hoz intézett kérvényét; amelyben az 1847-es alkotmány helyreállítását kívánták. 1860. dec.-től Esztergom vm: örökös főispánja vall. – F. m. Nagyböjti egyházi beszédek (Rozsnyó, 1837); Egyházi beszédek (Pécs, 1844). – Irod. Zalka János: Magyarország prímásának Arany áldozata (Pest, 1859); Andics Erzsébet: Az egyházi reakció 1848 – 49-ben (Bp., 1949.)
