Sobó Jenő, Staudner
Sobó Jenő, Staudner (Hodrusbánya, 1853. márc. 15. – Sopron, 1920. okt. 31.): vaskohómérnök. Oklevelét 1877-ben a selmecbányai ak.-n nyerte, majd az állami vasgyárak kisgarami gyáránál lépett szolgálatba. 1878-ban Zólyombrézóra helyezték, hol a fagázzal fűtött regeneratív kavarópestek és a Martin-acélgyár építésében és üzembe helyezésében vett részt. Rövid ideig a kabola-polyánai vasgyárnál működött, majd ismét a kisgarami vasgyárnál, ahol a zólyombrézói vasgyár átalakításának tervezésével és építésének vezetésével bízták meg. Ennek befejezése után a zólyombrézói gyár üzemfőnökévé nevezték ki. 1892-től a selmecbányai ak.-n a középítészeti tanszék tanára. 1901-ben az Orsz. Magy. Bányászati és Kohászati Egyesület alelnökévé választotta. – F. m. Magyar vaspályasinek minősége és azok alkalmazása (Bány. és Koh. L. 1878); Fagázzal fűtött regeneratív kavarópest (Bány. és Koh. L. 1879); Középítéstan (I – II., Selmecbánya, 1888 – 89); Út- vasút- és hídépítéstan (Selmecbánya, 1900). – Irod. Mihalovits János: S. J. emlékezete.
