Sonkoly István
Sonkoly István (Sátoraljaújhely, 1907. dec. 21. – Debrecen, 1988. dec. 13.): hegedűművész, énektanár, zenei szakíró. A bp.-i Zeneakad.-n hegedűművészi és -tanári, zeneszerző, valamint énektanári diplomát nyert Kodály Zoltán, Hubay Jenő és Weiner Leó tanítványaként; 1937-ben a Pázmány Péter Tudományegy. Bölcsészkarán Péterfy Jenő mint műbíráló c. disszertációjával doktorált. 1927-32-ben hangversenyezett itthon és külföldön is. 1927-34-ben tanár a Budai Zeneakad.-n, 1934-39-ben a nagykőrösi tanítóképzőben, 1939-45-ben a kalocsai gimn.-ban, 1946-51-ben a nyíregyházi, 1952-59-ben a debreceni tanítóképzőben, végül 1959-68-ban a debreceni gimn. és zeneisk.-ban. – Tanulmányai: Mosonyi egyházzenéje (1941); A détaché (1942); Kodály, az ember, a művész (1948); A szabadságharc zenéje (1949); Bővített másodlépés a népzenében (1954); Bartók Hajdú megyében (1956); Tercváltó dallamok (1958); Erkel-tanulmányok (1960); Liszt Ferenc Hajdú-vármegyében (1962); Megzenésített magyar versek repertóriuma (Debrecen, 1974, ebben a témában további publikációi 1988-ig).
