Sós Aladár
Sós Aladár (Temesvár, 1887. júl. 4. – Bp., 1975. jún. 11.): építész. Kéryné Sós Júlia apja. A bp.-i műegy.-en 1910-ben kapott diplomát. Már egy.-i hallgató korában részt vett a Ritz Szálló és a Gerbeaud-palota tervezésében. Diplomájának megszerzése után a palicsi fürdőtelep, a marosvásárhelyi kultúrpalota, a dévai színház, a pozsonyi kultúrpalota tervezésében és kivitelezésében vett részt. 1918-tól aktív tagja volt a Galilei Körnek. Az 1920-as évek folyamán több fázisban tervei alapján készültek a Vidámpark (volt Angolpark) épületei és főkapuja. Magántervezői tevékenységét Jakab Dezsővel folytatta. Jakab Dezsővel és Komor Marcellel közösen tervezte az Orsz. Társadalombiztosító Intézet (OTI) Fiumei úti központját (ma SZTK- Központ, Mező Imre út 19.), amelyért Lechner Ödön-emlékéremmel tüntették ki (1934). Jelentősebb alkotásai még az Izraelita Hitközösség óbudai bérháza (Bp., Frankel Leó u. 49., 1932–33), a Melinda Társasüdülő a Sváb-hegyen, Vajda Andorral közösen (1940), bérházépülete a Kandó Kálmán utcában (1936), valamint néhány villaépület a Rózsadombon (1935). Sikerrel vett részt építészeti tárlatokon. A Műcsarnok 1926. évi kiállításán Alföldi városház, Belgrádi központi pályaudvar és Templomudvar c. terveivel szerepelt, majd 1928-ban részt vett a genfi Népszövetségi Palota tervpályázatán. 1934-ben a Műcsarnok kiállításán bérháztervével II. díjat nyert. 1937-ben ~ rendezte a „Milyen legyen a mai lakás” c. kiállítást a Tamás Galériában. Közéleti tevékenységet is folytatott. Főmunkatársa volt az Állam és Polgár c. folyóiratnak (1934–36). 1917-től 1949-ig a M. Radikális Párt képviselője volt, 1946-ban a Közlekedésügyi Minisztériumban művészeti tanácsnoknak nevezték ki. Állami beruházások kivitelezését irányította Salgótarjánban, Tatabányán, Sztálinvárosban, majd a BUVÁTI városrendező irodájának vezetője lett. Építési és lakáskérdésekkel foglalkozott a Bp., VII. ker.-i Tanács végrehajtó bizottságában. Irodalommal is foglalkozott, tanulmánya jelent meg Huxley-ről és Proustról. – Irod. A Dohány utcai Hősök temploma (Tér és Forma, 1929); Az OTI budapesti székháza (Tér és Forma, 1938); N. N.: A Melinda társasüdülő a Svábhegyen (Tér és Forma, 1942); S. A. 75 éves (Magyar Építőművészet, 1963); Fekete Gyula: Egy galileista életmű (Budapest, 1977. 5. sz.).
