Szentmártony Tibor, Stachó
Szentmártony Tibor, Stachó (Bp., 1895. szept. 22. – Bp., 1965. júl, 18.): matematikus, műegyetemi tanár, a matematikai tudományok kandidátusa (1952). ~ Aladár testvére. Oklevelét a bp.-i tudományegy.-en szerezte 1921-ben. 1922-ben a bp.-i műegy.-en Kürschák József mellett tanársegéd, 1924-ben adjunktus, 1935-ben ny. rk. tanár, 1935-től 1950-ig műegy. i ny. r. tanár, az I. sz. matematikai tanszék vezetője. Utóbb, megbetegedéséig az MTA Matematikai Kutatóintézetében működött. Oktatómunkáján kívül elsősorban az operátorszámítás, a vektortenzorszámítás és a valószínűségszámítás kérdései foglalkoztatták. Bel- és külföldi szaklapokban, referáló lapokban – az utóbbiak közül főként a Zentralblatt für Mathematikban (Berlin) – igen nagyszámú dolgozata, referátuma jelent meg. Munkatársa volt a Mathematisches Wörterbuchnak (Berlin, 1960). – F. m. Operationskalkül von Heaviside und Laplacesche Transformation (Acta Universitatis Szegediensis, Szeged, 1927); Felsőbb mennyiségtan (Bp., 1933); Randsingularität Laplacescher Transformierten (Monatshefte für Mathem. und Phys. Furtwängler Festband, Berlin, 1938); Vektor- és tenzorszámítás (Bp., 1946); Matematikai statisztika a műszaki gyakorlatban (Bp., 1950).
