Táncos Gábor
Táncos Gábor (Bp., 1928. ápr. 2. – Bp., 1979. dec. 6.): nevelés- és művelődésszociológus, politikus. 1953-ban a bp.-i tudományegy.-en történelem és filozófia szakon szerzett oklevelet. 1947-1950 és 1954-1956 között függetlenített ifjúsági mozgalmi funkcionárius. MADISZ-vezetőként (Magy. Demokratikus Ifjúsági Szövetség) részt vett a bajai népi kollégiumok szervezésében, 1947-1948-ban a Petőfi Diákkör, majd a Magyar Diákok Nemzeti Szövetségének titkára, 1953-1954-ben tanársegéd az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegy.) filozófiai tanszékén. 1954-től a DISZ-iskola tanára. 1956-ban a Petőfi Kör szervezője és titkára. 1 956. nov. 4-én családjával a jugoszláv követségen kért menedéket. A Nagy Imre-csoport tagjaként Romániába vitték családjával együtt, ott 1957. ápr.-ban letartóztatták. A Nagy Imre-per egyik vádlottjaként 1958-ban 15 évre ítélték, 1962-ben Márianosztráról amnesztiával szabadult. 1962-1970 között dolgozók gimn.-ában tanár, 1970-től az Orsz. Pedagógiai Int. munkatársa. Oktatás- és művelődésszociológiai vizsgálatokat végzett. Tanulmánykötetekben, szakfolyóiratokban jelentek meg tanulmányai. Publicisztikai művekben tárta fel az erdélyi magyarság helyzetét (Új Tükör, Élet és Irodalom). Utolsó írása Büntetés helyett címen az Élet és Irodalomban jelent meg (1979. dec.). Öngyilkos lett. – F. m. Mit olvasnak a fiatalok? (Bp., 1970); A pedagógusok és a szépirodalom (Bp., 1972); A népi kollégisták útja 1939-1971 (Bp., 1977); A képességfejlesztő iskoláról (riportok interjúk társszerzővel, Bp., 1986).– Irod. Nekrológ (Élet és Irod., 1979. dec. 12.); Litván György: T. G. hiánya (Magy. Nemzet, 1989. dec. 6.); Ember Judit: Menedék jog – 1956. A Nagy Imre-csoport elrablása (Bp., 1989.).
