Tankó Béla
Tankó Béla (Borberek, 1876. okt. 1. – Debrecen, 1946. jan. 26.): filozófiai író, egyetemi tanár. Kolozsvárott végzett teológiát 1899-ben. Tanulmányai közben egy évet az edinburghi egy.-en töltött. 1900-tól a szászvárosi gimn. tanára. 1914-ben a kolozsvári egy.-en magántanárrá képesítették, ugyanebben az évben a debreceni egy.-en ny. rk. tanár, 1916-ban ny. r. tanár lett. 1936 – 37-ben az egy. rektora. A filozófiában Böhm Károly tanítványa, akivel több tanulmányában is foglalkozott (Böhm és Kant; Besztercebánya, 1913; Böhm filozófiájának pedagógiai jelentősége, Besztercebánya, 1913 stb.). 1912-ben az MTA Gorove-díját nyerte el. – F. m. A XIX. század ethikai válsága (Kolozsvár, 1912); A filozófia problémája és problémái (Debrecen, 1917); A világnézet kérdése (Debrecen, 1932); A szabadság problematikája (Szeged, 1936); Kant metafizikai reformjn (Kolozsvár, 1943).
