Tompa László
Tompa László (Betfalva, 1883. dec. 4. – Székelyudvarhely, 1964. máj. 13.): költő, szerkesztő. A kolozsvári egy.-en végzett jogot, ott szerezte 1907-ben doktori oklevelét is. 1918-ban Udvarhely vm. főlevéltárosa lett. Az impériumváltozás után otthagyta állását, és ezután csak irodalommal és újságírással foglalkozott. 1920-tól a székelyudvarhelyi Székely Közélet c. lapot szerk. A kolozsvári Ellenzék, a Pásztortűz és az Erdélyi Helikon munkatársa volt. 1945 után is szerepet vállalt a romániai m. irodalmi életben. Költészetét, a puritán egyszerűség és elmélyedő természet- és emberszeretet jellemzi. 1941-ben Baumgarten-díjat kapott. Műfordítói munkássága is jelentős. – F. m. Erdély hegyei között (Kolozsvár, 1921); Éjszaki szél (Székelyudvarhely, 1923); Ne félj (Kolozsvár, 1929); Hol vagy ember (Kolozsvár, 1940); Régibbi és újabb versek (Bukarest, 1955); Versek (Bukarest, 1963). – Irod. Kuncz Aladár: A megkoszorúzott erdélyi költő (Erdélyi Helikon, 1929); Vajthó László: T. L. (Prof. Szle. 1927); Tóth Béla: T. L. élete és költészete (Sepsiszentgyörgy, 1944); Juhász Béla: T. L. (Alföld, 1956.)
