Wekerle Sándor

Teljes szövegű keresés

Wekerle Sándor (Mór, 1848. nov. 14.Bp., 1921. aug. 26.): miniszterelnök, pénzügyminiszter, az MTA tagja (ig. 1914, t. 1918). ~ Sándor (1878 – 1963) apja. Bp.-en jogot végzett, 1870-től a pénzügymin. tisztviselője, 1878-től titkárként az elnöki osztály vezetője, 1882-től miniszteri osztálytanácsos, 1886-tól államtitkárként a pénzügyek tényleges irányítója. 1889. ápr. 9-től 1895. jan. 14-ig pénzügyminiszter Tisza Kálmán és Szapáry Gyula kormányában. Nevéhez fűződik a dualista állam adórendszerének, pénzügyigazgatásának újjászervezése, a cukor-, szesz- és fogyasztási adók, a dohányjövedék, regálemegváltás, az államadósságok konverziójáról szóló törvények megalkotása. 1892. nov. 17-től 1895. jan. 14-ig Mo. első polgári származású miniszterelnöke. Kormányelnöksége alatt megteremtette az államháztartás teljes egyensúlyát és megszervezte az aranyvalutára való áttérést. Tevékenységének fő területét azonban ekkor az állam és az egyház további szétválasztását szolgáló liberális egyházpolitikai törvények megalkotása képezte. 1896-tól 1906-ig az újonnan szervezett Közigazgatási Bíróság elnöke, később ellátta az Országos Kaszinó igazgatói tisztjét is. Az 1905-ös politikai válság után a király ~t mint megbízható ún. 67-es politikust nevezte ki az ellenzéki pártokból alakult ún. koalíciós kormány miniszterelnökévé (1906. ápr. 8.-1910. jan. 17.). Ez idő alatt a pénzügymin.-ot is vezette. Az inkább agrárius beállítottságú kabinetben elsősorban ő képviselte az ipari körök, a finánctőke érdekeit. 1917. aug. 20-tól 1918. okt. 28-ig terjedő harmadik miniszterelnöksége idején hiába próbálta megakadályozni a Monarchia felbomlását, még a polgári pártok közötti együttműködést sem tudta megteremteni. A miniszterelnökség mellett 1917. szept. 16-tól 1918. febr. 11-ig a pénzügyi, 1918. máj. 8-tól okt. 28-ig a belügyi tárcát is magának tartotta fenn. A proletárdiktatúra alatt túszként őrizetbe vették; a Horthy-rendszerben már csupán gazdasági tevékenységet folytatott. 1920-tól a Közművelődési Tanács, 1921-ben a Pénzügyi Tanács elnöke volt. 1887 – 1896, 1906 – 1910, 1917 – 1918 és 1920 – 1921 között ogy-i, ill. ngy.-i képviselő.-F. m. A kereskedelem iparfejlesztő hatása (Bp., 1904); Die passive Handelsbilanz (Wien, 1913); A háború gazdasági következményei (Bp., 1915); Beszédei (I., Bp., 1918). – Irod. W. S. és kabinettje. Politikai jellemrajzok (Bp., 1892); Halász Imre: Egy letűntnemzedék (Bp., 1911); Matlekovits Sándor: W. S. emlékezete (Bp., 1922); Pethő Sándor: Világostól Trianonig (Bp., 1925); Hegedüs Lóránt: W. S. emlékezete (Magyar Ipar, 1929. 1. sz.); Szontagh Jenő: W. (Emlékezések I. Ferenc József korából. Bp., 1934); Gratz Gusztáv: A dualizmus kora (I – II., Bp. 1934); Balás Károly: Ünnepi beszéd W. S. emlékére (Bp., 1943); Dolmányos István A magyar parlamenti ellenzék történetéből (Bp., 1963); Magyarország története (II., szerk. Molnár Erik, Bp., 1964).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT