Zehery Lajos
Zehery Lajos (Szeged, 1893. okt. 5. – Bp., 1968. febr. 17.): jogász, egyetemi tanár, szerkesztő. A kolozsvári tudományegy.-en végzett (1915), jogi doktorrá avatták (1917). 1916-ban Bp.-en jegyző, 1918-tól tanácsjegyző, 1920-tól fogalmazó, 1921-től bírósági titkár, 1922-ben a büntető perjog magántanára a szegedi tudományegy.-en; Párizsban járt tanulmányúton (1930–31). 1933–1941 között c. ny. rk. tanár Szegeden, 1938–39-ben a Műszaki és Gazdaságtudományi Egy. Közgazdaságtudományi Karának meghívott előadója, utóbb ny. r. tanára (1941–50). Közben 1939-től kúriai bíró volt. A Magyar Jogi Szemle c. tudományos folyóirat h. főszerk.-je, a Büntetőjog Tára (Bp., 1925–44), majd a Közigazgatási Törvénytár és az Egyetemes Döntvénytár szerk.-je. Főként bűnvádi eljárásjoggal és a bűnügyi nyomozástannal foglalkozott. Több mint hetven tanulmányt és cikket írt, 1950-ben visszavonult. – F. m. A vád alá helyezés a büntető perjog alapvető elveinek szolgálatában. Tanulmány a büntető perjog köréből (Kolozsvár, 1915); Az öngyilkosság mint a társadalmi élet tömegjelensége (Bp., 1926); Anyagi és alaki büntetőjog (Angyal Pállal és Degré Miklóssal, I–II., Pécs, 1927); A büntető jogi perorvoslati rendszer reformja (Szeged, 1932); Oikendenkoiden Jeaje stely unkarissa (Helsinki, 1938); A szociális eszme érvényesülése büntetési rendszerünkben (Bp., 1943).
