Zentai Dezső, Hoffmann
Zentai Dezső, Hoffmann (Zenta, 1888. ápr. 27. – Bp., 1945. dec. 2.): statisztikus, közíró. 1911-ben a bp.-i tudományegy.-en államtudományi doktorátust szerzett s még ez évben a Központi Statisztikai Hivatal szolgálatába lépett. A Tanácsköztársaság idején a hivatal elnöki osztályát vezette. Haladó magatartásáért 1920-ban nyugdíjazták. Egy ideig magántisztviselőként működött, majd 1929-től a MÉMOSZ (Magyar Építőmunkások Orsz. Szövetsége) Központi irodájában dolgozott. 1945-ben került vissza a Központi Statisztikai Hivatalhoz, melynek elnökévé nevezték ki. Kiemelkedő munkát végzett a statisztikai szolgálat újjáélesztésében és a háborús károk felszámolásában. Folyóiratokban, napilapokban megjelent tanulmányaiban cikkeiben elsősorban a dolgozók életkörülményeivel és megélhetési viszonyaival foglalkozott. 1933-ban megindította az 1945-ig megjelent Beszélő számok c. statisztikai zsebkönyveit. Társadalmi téren mint a Magyar Nagyothallók Orsz. Egyesületének ügyvezető, ill. társelnöke s folyóiratának alapítószerk.-jeként is működött. – F. m. Magyarország egészségügye (Bp., 1919); A magyar munkásság életszínvonala (Bp., 1928); A munkanélküliség alakulása a szellemi pályák körében Budapesten (Bp., 1930); A magántisztviselők szociális é sgazdaságí viszonyai Budapesten (Bp., 1933); Ungarn im Spiegel der Statistik (Bp., 1940, olaszul, 1941). – Irod. Elekes Dezső -benedek Lajos: Z. D. (Magy. Statisztikai Szle, 1946.)
