Zimándi Pius István
Zimándi Pius István (Bezdán, 1909. aug. 27. – Bp., 1973. dec. 20.): irodalomtörténész, pedagógiai szakíró. 1928-ban belépett a premontrei rendbe. A bp.-i tudományegy.-en 1935-ben m.–latin szakos tanári, 1936-ban doktori diplomát szerzett. 1943-ig gimn.-ban tanított, majd 1943-tól 1945-ig a bp.-i tudományegy. tanárképző intézetében tartott előadásokat. Tanulmányaiban főleg Péterfy Jenő életével és munkásságával foglalkozott. 1956-tól az MTA Nyelvtudományi Intézetének külső munkatársa. – F. m. Kazinczy véleménye kora irodalmáról (Bp., 1936); Kódexirodalmunk és a társadalmi kérdések (Bp., 1940); A magyar tanításának problémája és az érettségi (Bp., 1943); Péterfy Jenő gimnáziumi évei (Bp., 1944); Vázlatok Péterfy Jenő egyetemi éveihez (Bp., 1948); A Toldi tanítása az általános iskolában (Bp., 1948); Péterfy Jenő és baráti köre (Bp., 1960); Péterfy Jenő élete és kora (Bp., 1972). – Irod. Németh G. Béla: Z. P. I. (Irodalomtört. Közl., 1973. 6. sz.); Ruffy Péter: Halotti beszéd (Magy. Nemzet, 1974. jan. 6.).
