Zsigmond Ferenc
Zsigmond Ferenc (Kunhegyes, 1883. márc. 6. – Kunhegyes, 1949. júl. 20.): irodalomtörténész, az MTA tagja (l. 1925, r. 1942). Az egy.-et 1902 – 06-ban Kolozsvárott végezte, ahol tanári és bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1906-tól karcagi, 1922 – 34-ben debreceni gimn. tanár. 1923-tól a debreceni egy. magántanára, 1930-tól rk. tanára. 1934-től nyugdíjban élt. Öngyilkos lett. Úttörő jelentőségű Mikszáth- és Ady-tanulmánya. Irodalomtörténeti tankönyve szellemében és feldolgozásában az 1945 előtti legjobb tankönyv. – F. m. Lévay József élete és költészete (Bp., 1906); Vas Gereben (Bp., 1919); Jókai (Bp., 1924); Mikszáth Kálmán (Bp., 1927); Az Ady-kérdés története (Mezőtúr, 1928); Herczeg Ferenc (Bp., 1928); A debreceni kollégium és a magyar irodalom (Debrecen, 1940); Vörösmarty élete és művei (Bp., 1940); Orosz hatások irodalmunkban (Bp., 1945).
