alap
alap – ‘épületnek részben a talajba ágyazott alsó része, amely annak terhét hordozza’; ‘az a valós vagy gondolati dolog, amin valami megáll, amire valami felépül, ami szerint történik, működik’. Származékai: alapos, alaptalan, alapszik, alapul, alapoz, alapít, alapítvány.
Nyelvújítási eredetű szó, az al főnév származéka a talpfőnévből önkényesen elvont -p képzővel; a 18. század végéig alp, allap formái is voltak. Lehet, hogy megalkotására vagy legalábbis gyors elterjedésére a más eredetű Alap helységnév is ösztönzően hatott. A latin fundamentum helyettesítésére hozták létre, mégpedig oly sikeresen, hogy származékainak és összetételeinek száma mai szókincsünkben a százat is jóval meghaladja. Lásd még alacsony, alant, alássan, alászolgája, alattomban, aláz, alig, alj, aljas, alom, alsó, alul.
