állapot
állapot – ‘helyzet, létezési mód’. Származékai: megállapít (‘egy helyzetet felmér’), megállapodik.
Az áll1 ige származéka. Töve egy elavult állapik (‘megáll’) ige, melynek mozzanatos -p képzője megvan a csillapodik, ülepedik igékben. A ‘megáll’ jelentést ma is mutatja a megállapodik ige ‘nyugvópontra jut’ értelme. Az állapotos mai ‘terhes’ értelme a másállapot (‘terhesség’) szóból ered egy ma már nem használt másállapotos formán át, az első elem elhagyásával. Lásd még állag, állam, állandó, állat, állítmány, állítólag, állomás, álltó, székálló, útonálló.
