becsmérel
becsmérel – ‘ócsárol, gúnyol, leszól’; becsmél, becsmérez, böcsmél, böcsmöl alakja is van.
A becsül tövét alkotó becs származéka -m mozzanatos és -él, -érel gyakorító képzővel, hasonlóan az ész–eszmél alakpárhoz. Eredeti jelentése ‘becsülget, értékét méregeti’ lehetett, s csak később vett fel rosszalló értelmet, talán igekötős alakokon keresztül (mint le-becsül); erre vallhat, hogy első írásos előfordulásában (1650) el-becsmél formát találunk. Lásd még becsül.
