béna
béna – ‘mozgásképtelen; sánta, erőtlen’; ‘‹a szlengben› ostoba, idétlen’. Származékai: bénaság, bénul, bénít.
Talán a szlovák bedný, bedná (‘szegény, satnya’) nyomán, hasonulás és más hangváltozások (bedna ⇨ benna ⇨ bénna ⇨ béna) útján keletkezett. A feltevés gyenge lábakon áll, annak ellenére, hogy létezik a szónak néhány bidna, bédna alakváltozata is, ezek ugyanis igen későn jelentkeznek, s így másodlagosnak tekinthetők.
