bérc
bérc – ‘hegytető, sziklás hegy’.
Délszláv jövevény: szerb-horvát brdec, szlovén brdce (‘domb, kis hegy’). Az átvett szó mássalhangó-torlódását a d kiesése, majd ejtéskönnyítő hang oldotta, talán berec, berce közbülső formák útján jött létre a ~. Mai, kissé választékos és irodalmi stílusértéke és ‘sziklás csúcs’ jelentése a romantikus irodalomban alakult ki.
