betyár
betyár – ‘útonálló, rabló’: betyárnóta, betyárbecsület; ‘haszontalan gyerek’; ‘‹melléknévként› csibész, durva, rossz’.
A szerb-horvát bećár átvétele; ez a perzsa bíkárból való oszmán-török bekár (‘foglalkozás nélküli legényember’) szóból származik, és ezzel a jelentéssel került a magyarba. A fenti, ma is ismert jelentésén kívül régebben értették idénymunkásnak, semmiházinak, csavargónak, cselédnek, zsellérnek, hajóvontatónak, még fogadott gyermeknek is. Lásd még kapcabetyár.
