bilincs | Magyar etimológiai szótár

bilincs

bilincs – ‘láncra erősített karperec’.

Ótörök eredetű: csagatáj bilakcsa, oszmán, kirgiz bilezik, ezek a bilak (‘csukló’) származékai. A magyarba egy bilecsek alak kerülhetett; ez felvett egy járulékos n hangot (mint a bakancs, bogáncs), majd elvesztette a többesjelnek érzett -ek végződést.

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Adatbázisok

Arcanum Digitális Tudománytár

Technológiák

Mesterséges intelligencia

Languages