bosszú
bosszú – ‘megtorlás’. Származékai: bosszul, bosszús, bosszúság.
Ótörök eredetű szó: türk buszancs (‘bánat’), ujgur buszus (‘gond, bánat’); mindezek egy busz- (‘nyugtalanít’) igető származékai, tehát egy családba tartoznak a bosszant ótörök előzményeivel. A két szó között a magyarban is erős a tartalmi átfedés; maga a ~ is eleinte bosszúságot jelentett, és csak később jelent meg az ‘ádáz haragból fakadó megtorlás’ jelentése.
