búcsú
búcsú – ‘távozótól való elválás’: eljött a búcsú napja; ‘elváláskor szokásos köszöntés’: búcsút mond, búcsút vesz; ‘a bűnbocsánat egy neme ‹a katolikus egyházban›, a bűnösre váró purgatóriumi szenvedés bizonyos idejének elengedése’: száz napi búcsú, teljes búcsú; ‘katolikus templom felszentelésének vagy védszentjének évenkénti ünnepe’: Mária-napi búcsú, búcsújárás; ‘az ilyen napon tartott vásár, népünnepély’: búcsúsok, búcsúfia (‘búcsúból gyereknek vitt ajándék’). Származékai: búcsúzik, búcsúzkodik, búcsúztat.
Ótörök eredetű vendégszó: ujgur bosug, kun bosav (‘felmentés’). E szavak töve, a bosa- (‘szabadul’) azonos a magyar bocsát előzményével. Ezek szerint a ~ is a bocsát ‘enged’ értelme alapján vezet a fenti három jelentéshez. Első jelentése így alakult ki: ‘engedély távozásra’ ⇨ ‘távozás’ ⇨ ‘a távozás formalitásai’. A második jelentés lényege a túlvilági büntetésnek vagy egy részének elengedése. A harmadik jelentés abból fakad, hogy az egyház búcsút, tehát bűnbocsánatot engedélyezett annak, aki a felszentelését vagy védőszentjét ünneplő templomot a mondott napon meglátogatta, és ott misét hallgatott; a búcsúnapi vidám népünnepély már érthető módon vette fel ugyanazt a nevet.
