bukik
bukik – ‘esik’: orra, árokba bukik; ‘lemerül’: víz alá bukik; ‘kudarcot vall, csődbe jut’; ‘nagyon kíván’: bukik rá. Származékai: bukás, buktat, bukkan (‘keresés nélkül rátalál), bukdácsol (‘többször felbukik’, illetve ‘vízben le-lemerül’).
Valószínűleg hangfestő eredetű szó; más elképzelés szerint a bújik ige bú- tövéből lett mozzanatos -k képzővel, ám ez nem igazolható a hangfejlődés ismert szabályai alapján. Átvitt jelentései, főleg az el- és meg- igekötős szavakban, az ‘esik’ értelemből magyarázhatók.
