büszke
büszke – ‘rátarti, gőgös’. Származékai: büszkeség, büszkélkedik.
A bűz főnévből jött létre -ke kicsinyítő képzővel (mint hetyke) annak alapján, hogy a gőg éppoly visszataszító, mint a kellemetlen szag. Más vélemény szerint a ~ ember gyakran fintorgatja meg „fenn hordja” az orrát, mintha bűzt szagolna, mintha büdösnek tartana mindenki mást, s innen a szó származtatása.
