bútor
bútor – ‘szobaberendezési tárgy’; ‘‹sok nyelvjárásban› batyu, poggyász’: betyárbútor. Alakváltozatai: butyor, bugyor, buttyor, putyor, bujtor, butér. Származékai: bútoroz, bútorzat.
Valószínűleg hangfestő eredetű szó, amit alakváltozatainak gazdagsága is sugall. Legközelebbi rokonai a batyu és a bugyolál. Korábbi jelentése ‘batyu, poggyász’ volt, s csak a 18. század végétől vonódott át a rögzített helyen álló lakberendezési tárgyakra. Szláv eredeztetése, holott igen szemrevaló egyeztetéseket kínál (horvát butura, szlovén butora, ukrán butura), épp azért nem meggyőző, mert nem adnak magyarázatot az igen sok magyar alakváltozatra; inkább az gyanítható, hogy ezek a szláv szavak (mind ‘batyu’ jelentésűek) a magyarból való kölcsönzések.
