cinkos
cinkos – ‘bűntárs’. Származéka: cinkosság.
Ismeretlen eredetű szavunk; első előfordulása a 16. században még ‘hóhér, pribék’ értelmű. A cinkel jelentéskörével, a ‘hamis jelölés’ értelmű német Zinkennel való egybevetés tetszetős, csakhogy a magyar szó két évszázaddal korábbról adatolható, mint az így feltételezett forrása.
