ciripel
ciripel – ‘‹tücsök› jellegzetes hangját hallatja’. Van cirpel alakja is.
Hangutánzó szó, összefügg a csiripel igével; erre vall, hogy a nyelvjárásokban a ~ kisebb madarak hangjára is használatos. Az azonos értelmű német zirpen bizonyára nem forrása a magyar szónak, hanem vele párhuzamos hangutánzó képződmény.
