csütörtök
csütörtök – ‘a hét negyedik napja’. Alakváltozatok: csetürtük, csütürtük, csetertük, csetertek, csötörtök, csütörtek.
Szláv szóvendég: bolgár csetvrtok, horvát četvrtak, szlovén četrtek, mindezek a csetvrt (‘negyedik’) származékai. A magyar valószínűleg a szlovénből ered, korábbi csetvrtek alakból; a mássalhangzó-torlódás a v kivetésével és járulékos magánhangzóval oldódott (csetertek), majd a magánhangzók (a különböző változatokban részben vagy egészben) labializálódtak; az első szótag ü-je elhasonulás eredménye a csötörtök formából. A ~ változat csak a 19. században lett általánossá. A csütörtököt mond (‘‹fegyver› nem sül el’) szólás egy korábbi csettet vet, csöttöt mond kifejezésből ered, amely a fegyver lecsapódó kakasának csettenő hangját utánozta. A csöttöt helyébe tréfásan illesztették a hasonló hangzású csötörtök, csütörtök szót.
