dél
dél – ‘a nappal közepe, amikor a Nap a legmagasabban áll az égbolton’; ‘az az égtáj, amely fele a Nap ‹az északi félgömbön› ilyenkor mutat’. Származékai: delel (‘‹a Nap vagy más égitest› az égbolton a legmagasabban áll’; ‘‹legelő jószág› déli pihenőt tart’).
Ótörök eredetű szavunk, a csuvasból vagy egy hozzá közel álló nyelvből, amelyben a más török nyelvek s hangjának l felel meg. A csuvasból ugyanis ma már nem lehet kimutatni a ~ megfelelőit, csak a kun, kirgiz és ujgur tüs alakokat. Egy feltehető dül vagy dil formából a ~ szabályos fejleményként levezethető.
