delej
delej – ‘mágnesség’: delejtű; ‘titokzatos vonzás, ‹emberi› vonzóerő’. Delejez: ‘mágnesez’: delejes: ‘titokzatosan vonzó’.
Az egyik legmesterségesebb nyelvújítási alkotás: a mágnestű két átellenes pontjának, a délnek és éjszaknak a nevéből, illetve az előbbinek a rövidebb, del- tövéből, az utóbbinak pedig első szótagjából illesztették össze. Ennek megfelelően előbb deléj volt, majd kevéssel utóbb ~ alakot öltött. A mágnességgel kapcsolatos jelentéseiben elavult, átvitt értelemben választékos, irodalmias szóként él.
