dettó
dettó – ‘ugyanaz, ugyanolyan; hasonlóképpen’: Nőm, gyermekem csókolnak benneteket… én magam dettó (Arany).
Olasz szó (detto), a dire (‘mond’) ige befejezett melléknévi igeneve, tehát: ‘(a) mondott, a fent nevezett’. Az üzleti levelezésben, árulisták, leltári tételek visszatérő megjelölései helyett volt használatos, és innen került a bizalmas nyelvbe.
