dió
dió – ‘csonthéjas gyümölcs’; ‘sertéscomb gömbölyű izma’.
Ótörök jövevényszó: középtürk jagak, kirgiz zsangak, mongur dzsiag. A magyarba az utóbbi vagy ahhoz hasonló alak került, amelyből szabályosan gyió lett; a 14. század előtti írásos forrásokban s egyes nyelvjárásokban ez az alak az uralkodó. A gy később depalatalizálódott, mint a disznó esetében.
