diszkant
diszkant – ‘a felső szólam, szoprán ‹többszólamú énekben›’: Üvölt a discant, zúg a basso… (Arany).
Forrása a középkori latin discantus tkp. ‘ellen-ének, átellenes ének’ (az alatta futó basszushoz viszonyítva); az ellentétet, szemben-létet jelző dis- előtagból és a cantus (‘ének’) szóból áll. Az utóbbi a canere, cantum (énekel) ige származéka. A ~ot a magyarba a német Diskant közvetítette; elavult szó. Lásd még kantáta, kántus.
