diszkrét
diszkrét – ‘tapintatos, titoktartó’; ‘feltűnést kerülő, mértéktartó’: diszkréten öltözik; ‘‹matematikában› elkülönült, nem folytonos’: diszkrét mennyiség, diszkrét halmazok. – diszkréció: ‘tapintat, titoktartás’. – diszkrecionális: ‘saját belátás, választás szerinti’.
Nemzetközi szócsalád a latin discretus (‘elkülönített’) nyomán, amely a discernere, discretum ige befejezett melléknévi igeneve; elemei a dis- (‘szét’) előtag és a cernere (‘szitál; szétválaszt’) ige. A ma általános köznyelvi jelentéskör azon alapul, hogy a tapintatos ember külön tudja választani a helyes és helytelen, illendő és illetlen cselekvést. A ~ német közvetítéssel (diskret) a franciából (discrète) került nyelvünkbe. Lásd még diszkriminál.
