disznó
disznó – ‘sertés’; ‘gyalázatos, mocskos, gusztustalan ember’; ‘‹melléknévként› trágár’. Származékai: disznóság, disznólkodik.
Ótörök jövevényszó: csuvas sziszna, ócsuvas *dzsisznag. A (feltételezett) ősi csuvas alak szabályosan gyisznó lett nyelvünkben; erre a 15. század előtti írásbeli adatok és sok nyelvjárási alak (gyesznó, gyisztó stb.) adnak bizonyítékot. A szókezdő hang depalatalizálódott, akárcsak a dió esetében.
