dívány
dívány – ‘kárpitozott heverő, kerevet’.
Származásra azonos az arab-perzsa eredetű díván (‘a hajdani török szultánok államtanácsa’) szóval; ‘fekvő-ülő bútor’ értelme az oszmán-törökben alakult ki annak alapján, hogy az államtanács helyiségében szőnyeggel takart, párnákkal díszített pad futott körbe. A szóvég a magyarban palatalizálódott.
