drága
drága – ‘értékes, költséges’; ‘igen kedves, szeretett’. Származékai: drágaság, drágít, drágul, drágulás, drágáll.
Déli szláv jövevényszó: szerb-horvát, szlovén drag, draga, drago. A magyarba vagy a nőnemű draga, vagy a semleges drago került be. A dr- kezdetű szláv vendégszavak közt a ~ egyedül áll abban, hogy a szóeleji mássalhangzó-torlódás nem oldódott fel, illetve hogy az ilyen alakváltozatok (darága, derága) nyelvjárási szinten rekedtek meg. Lásd még drágalátos.
