dug
dug – ‘valaminek a belsejébe tesz’; ‘rejt’: eldug; ‘‹bizalmas nyelven› titokban ad’: dug neki egy ezrest, dugipénz; ‘‹szlengben› közösül’. Származékai: dugó, dugasz, dugaszol, dugít, dugul, dugulás, dugdos, dugattyú, dugvány.
Ősi finnugor örökség: mordvin tongams (‘bedug’), finn tunkea (‘nyom, benyomul’). Az ősi *tung- tőből szabályosan fejlődött a szóvég, amelynek hatására a szókezdő mássalhangzó zöngésült.
