ecset
ecset – ‘sörtéből készített festőeszköz’.
Szláv, közelebbről alighanem délszláv szóvendég: horvát, szlovén ščet (‘meszelő, ecset, kefe’). A szó magyar hangtani fejlődése szokatlan, mert az ilyen kezdetű szláv jövevényszavakban általában cs-t találunk: lásd csáva, csorba, csuka. Lehet, hogy itt a szóeleji mássalhangzó-torlódást egy előzékhang oldotta fel escset formán, majd az s hang kiesett.
